Magyar ember nem mozdul!

 

Magyar ember nem mozdul!

Trump urat Amerikában elküldték, Putyin úr nincs jó helyzetben, a lengyelek tüntetnek, a beloruszok tüntetnek, Moldávia is lépett egyet. Budapesten ifjú, bohó színésziskolások valami szokatlant művelnek, de mi többiek tudjuk, az ifjúság szeleburdi, pláne, ha csepűrágónak készül. Azért örülünk neki, jól van ez így, és nekünk ennyi elég is. Mi többiek a dolgot ezzel elintézettnek vesszük, vírus idején mit is tehetnénk, egyáltalán kellene valamit tennünk?

Pedig volna valami sürgős dolgunk, amit vírus ide, vírus oda, el kellene intéznünk, nekünk személyesen és ráadásul sürgősen. Változik a világ, csak a magyar ül otthon a seggén, mintha csak egyedül nálunk dühöngene a vírus.

Bolondos kedvű nagyurunk most újabb trükkel szórakoztatja a nagyvilágot, megtanult egy szót, és ezt ismételgeti kevély, büszke tekintettel; lám én ezt is tudom, ez van az arcára írva. Láthatóan élvezi a helyzetet, most jól érzi magát, nem öli az unalom, a harci feszültség jót tesz a kedélyének, neki ez kell, erre van szüksége.

A brüsszeli játszótársak viszont láthatóan unják a cirkuszt, türelmük fogytán, de mert a sors ezt juttatta nekik, kénytelenek tovább tűrni. Így aztán tovább lőcsölték a problémát, és mert hazája a kötelező körhinta forgásának köszönhetően elnökként viseli a csapásokat, Angela kancellár asszonynak jutott a feladat, amire feltehetően oly régen vágyott; megregulázni a renitenseket, és ezzel egyben újabb megtiszteltetésnek eleget téve, kiérdemelni a nyugalmas nyugdíjas éveket. (Amúgy persze, a megtiszteltetés nem mindig élvezet, tudjuk a régi viccből, a kispap, amikor a tisztelendő hátulról dugta, elmondta, hogy ez neki nem jó, de micsoda megtiszteltetés!)

Magyar férfiak! Hát méltó ez hozzánk, eltűrni, hogy Angela asszony egyedül álljon helyt a vártán? Magyar lányok, magyar asszonyok! Hát nincs bennetek semmi együttérzés?

Hát nem veszitek észre, hogy itt nekünk kell lépni?! Mert a labda nálunk van!

Mert mi szabadítottuk Orbánt és pereputtyát a világra, így nekünk is kell eltakarítanunk. És ezt a vétózó idióta sürgéssé tette a vétójával. A feladat nem mindennapi, és nem pártfüggő, sőt elsősorban a Fidesz/KDNP híveinek kellene a sarkukra állni és az ellenzék híveivel együtt tüntetve követelni, hogy a 133 bátor ember közül akadjon annyi tényleg bátor, aki ellenzéki képviselőkkel együtt képes benyújtani a konstruktív bizalmatlansági indítványt, és ezzel leváltani Orbán alkalmatlan kormányát. Mindehhez persze az is kell, hogy kormányváltást akarók hatalmas tömege tüntessen és követeljen – és most már pártállástól függetlenül.

Nem új választás, nem új parlament, nem másik többség kell – csak kormányváltás. Ha pedig tömeg akaratából történik mindez, mégsem mi leszünk Európa hülyéi. Tán még a lengyelek is követnének minket…

Nem hiszem, hogy mindez naivitás. De az világos, hogy senki nem mozdul könnyen, főleg, ha senki nem kezdeményezi.

És amit nem értek, miért nem lépnek az ellenzéki pártok? Nem akarnak? Még mindig a 2022 című altatódalt fütyülik? Vagy csak lassú a reakcióidejük?

Kíméljük meg Angelát!

És mentsük meg magunkat, a becsületünket, és most már ki kell mondani, az életünket is, mert a vírus és Orbán együtt tarol, a kormány pedig nemcsak alkalmatlan, hanem az élén egy gonosz ember áll!

Ébresztő, hölgyek, urak, mert ez a hajó elmegy!

Widder Gábor

Budapest, 2022. november 25.